ottósámli

A 70 éves Tolnai Ottónak



ma felhívtam ottót. felhívtam, s ezt csak az ő stílusában mesélhetem el
úristen mennyit tanultam az ő stílusából egyáltalán a stílusról s amikor
egyszer együtt olvastunk fel azt mondta charmeom van és én megijedtem
mert sosem is volt addig charmeom s most féltem elkaptam valamit
valami francia betegséget mert fogalmam sem volt hogy mi az a charme

ma felhívtam ottót. felhívtam, s próbáltam elmondani neki mindent
s csak közben jöttem rá, hogy megint milyen kevés az a minden
a mindenit neki mondhatnám, de nekem oly kicsiben is benne lakik
a minden, s valójában ezt is tőle, ottótól tanultam meg, ezt a kicsiben
meglátni mindazt amit elvezet tőlem hozzád, tőlem hozzá, tőlünk hozzánk.

ma felhívtam ottót. mindig tudtam, hogy nagy telefonköltő ő, mint a lengyel
francia mint appolinaire, aki egyszer le merte írni, mert le kell egyszer írnunk
hogy a pihimadarak halomba ölve, óriási fájó trauma melytől a szem kicsordul
nem baj, mondja appolinaire a szent, nem baj, majd feladjuk telefonüzenetben
és most megfeszül a szív, rezeg a láthatatlan hang, ami két készülék között van

ma felhívtam ottót. mindegy hogy én mit mondtam, azt mondja egyszer csak,
hogy most látom a sámlid, innen látom a sámlid, emlékszel a sámlidra, itt őrzöm
a kályha mellett van a sámlid, emlékszel rá kérdi ottós mosolygással a telefonban
s én elgondolokodok hirtelen, hogy miféle sámli, nem is ugrik be egyből, csak dereng
igen volt valami sámli, minket alighanem örökké összeköt egy sámli, ha ottó mondja

ma felhívtam ottót. s mondja, hogy itten van a sámli, és már éppen elkezdtem emlékezni
egy sámlira, s elgondoltam a színét, mert egy sámlinak a színe a legfontosabb
arra gondoltam, hogy egy sámli, még ha át is festik csak sárga lehet, legfeljebb fehér,
talán zöld az a sámli, milyen színe lehet annak a sámlinak, amiről az ottó beszél,
ott mondja Palicson, nahát külföldi szám, mi az hogy külföld, mi az hogy sámli, hogy szám?

ma felhívtam ottót. és mondta hogy itt van a sámlid, és én elképzeltem őt azon a sámlin
hogy ott ül a sámlin, mert ottó olyan örök okker vagy vajszínű talán mélyzöld sámlinülő
nézi a tengert mindig nézi a tengert a kéket a zöldet a messze vetülő örök azúrt
s érzem a stílust, mert stílusa van, ahogy ül azon a sámlin és ahogy nézi a tengert
s ahogy súgja nékem , hogy e képből csak a charmeos sámli a fontos.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2010-08-31 08:57:19
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-31 08:57:19