Magamra hagytál



Tavasz van megint
Öleletlen tavasz
S újra csak elnézem
-szemedben
Azt a jel-képet
Amit már ismerek.
Simulna hozzád egy idegen
És ölelését visszaadnád..
Fáj ez így nekem
-magamra hagytál.
Forogtak a tétlen szavak a szádon:
"Miért így, Miért nem.."
Talán hiányzott
Neked is valami
-amit csak sejthet-
Két magára hagyott
Esetlen gyermek.

És fordultak az évek
S most már tudom mit tükröz-
-a másik
Szemében a jel-kép
Mi saját tükrében hullámzik.
..és vigasztallak
-tavasz van megint-
És látom magam előtt
A dermedt képet
..hogy visszajöttél
S láthatom újra
Visszatükrözését annak a fénynek
Mint mikor magamra hagytál
-búcsúzóul..s megint-
Belenéztél szemem tükrébe..






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-27 12:48:32
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-27 12:48:32