egy lapra

nincs több szó. sem néma mondanivaló,
hallgat mélyen, pókerarc és félelem.
csak titok van és tettetés, álca,
menekülés

igazán nincs soha sem soha már
hazudni, tenni és tettetni való
titok sincs és szám, se sor, se tő
számolatlan

nyelv vala valaha. most van jelentés-
telen jelentés. néma, vak, süket,
szótlan jelen. fecseg a múlt és hallgat
az mi nincs még

néha hazug és igaz. kelet és nyugat
eltűnt, észak dél ellen, elveszett utak.
óra, kulcs, szemüveg, telefon, iratok
elhagyatott

ködbe szúrt pillantás. csók, remény, emlék
szív küldi szívnek, vadregény - álomnak
csalfa, hitnek kevés, szeretet és
csillagrobbanás

hideg űr. fekete lyukba zuhant idő
vacogó kiürült ölelés önmagát
kioltó fény. látom már, mint király,
a hideg ül

tort mindenek végén. idegen kártyák
kezemben, a tények is véget érnek,
elveszett fények félrenyelt kortyok
és hiába

reszket tél. hiába hajadba fúlt illat,
hiába arcomon hazug mosoly fintorog,
kés kell, mert vág, s mert a tét a vég

tizenkilencre kérek lapot

(és ász)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-26 01:49:05
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-26 02:03:32