Az utolsó kísértés
Végre átléptem barlangom küszöbét
Előttem ledér nimfadémon állt
Mosolya lángolt
s egyszerre kitárult
előttem a világ.
Kacéran kínálta elém
széttárt combjait
s közte gyöngyölét.
– Nem! Most nem!
S már sosem ezután
– ráztam meg konokan üstököm.
Hangom csattant a
bíbor csendben,
S a szirén fonnyadni kezdett nyomán.
– Csak gyönyört kínálj,
az örömöt magát;
A bűnt hagyd vén kígyók
vétke okának!
És eltűnt, és semmivé porladt
a kísértő –
Átadott helyét
rikoltva vehette birtokba ismét
a Nap.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-25 06:18:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 06:18:58