Élégve, eloltva

Tűz se lobbant már éjek ölén lángra,
éj se sír fel, ha csillaggá válnék
csillag se hozhat enyhet szempillámra,
akkor se ha újra rád találnék.

Csak hevíts tűz, nekem ennyi is elég.
Kővé vált szívemet szétporlódva
izzón lábad elé terítettem rég,
hogy többnek láss elégve, eloltva.

Maradt a por, füst, fonnyasztó magány.
Ki többet kapott mint, amit remélt,
nem kérheti soha számon magán

Józanul egy őrült szerelemért,
hogy belehalt és elégett porig.
Akkor se, ha tudja, hogy álmodik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-18 17:18:44
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-18 17:18:44