jelenl

fürdővizet engedsz
hallom a porcelánt
a hideg ajtó alatti
résnyi fényben
tudom hogy vagy
- még itt vagy -
az este síri fegyelmében
törölköző után nyúlsz
ázott pillák mögül tapogatsz
a frottíréjszakában
türelmetlen csempebőrödön
nyomokat hagynak
a szertegurult cseppek
elcsúszott érintések
ömlenek a lefolyón
esélytelen minden üzenetem
a világvégi ágyról
még mindig elhiszem
hogy megszáradsz
de nedves kezeiddel
magadhoz intesz
hogy én kapcsoljam le
a bántó fényeket
melyek visszavonhatatlanul
elárulják hogy;
már rég nem vagy itt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.