Modern életkép - stílusparódia

Állok a piszoár előtt,
Kezemben nyamvadt dorongom,
A kis fülkében szorongom,
S nézem az árnyt, mi mellém vetül.

Mellém áll egy másik,
A szőrös vesszőt kibontja,
Szememet nem vonzza dorongja,
Ujjam az ujjamba vásik.

Csorgás, csobogás, áradat!
S örvénylik a sárga lé.
(Nemrég még így hívták: chardonnay)
Gyönyör! bevettem váradat.

Elcsomagolom, s a cseppnyi kéjt
Már rég elfelejtette testem,
Szörnyű élet!: nem rég kezdtem,
Máris véget ért!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.