Se el, se le, se fel
Nem írja meg magát a szem-
közti templom ma sem. Nem
tintázza össze kezemet az ég.
Nem lesz benne semmi mag-
asztos, ahogy majd elárvulok,
mint egy hinta, kötelékeimen
ingva. Egyre nagyobb szünet-
ekkel vesznek lélegzetet a sza-
vak. Majd ülök mint paplan a-
latt tátogó ökörszemű halak, és
a tengerre gondolok. Majd fek-
szek, mint a tenger és ringatom
magamban a hiányt. Hallgatom
hogyan zúg fülkagylómban a
hullámtörés. Majd állok mozdu-
latlanul, mint tengerfenékre süly-
lyedt templomok. Mint templom-
ba zárt magukat leírni nem tudó
titkok. Úgy leszek ma is, ahogy
szoktam. Töprengve azon a va-
lamin, ami nem írja meg bennem
magát. Ami nem templom, nem
ég, nem kell, és nem lehet se el,
se le, se feloltani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
