rosta

megérkezik.
tagadja önmagát.
így megvalósíthatónak
tűnik számára a repülés. szemben ablakok.
nincs jelentőségük. akár vetítővászon is
helyettesíthetné őket. kimerevített térre néz
valamennyi. a száradó
kutak ürege ilyen. meg a nagyon öreg emberek
felpillantásában a múlt.
elhelyezi maga mellett a botját.
a megmarkolt üresség asztallá
szilárdul. a hideg
lapra lassan, hogy remegő kezével
le ne sodorja, felhalmozza maradék tépelődéseit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.