Sorsok, jussok
A sorstól annyi jussot kaptam,
hogy az életembe
majdnem belehaltam.
Volt, aki óvott és gyalázott,
az ártó meg Júdás
csókból font kalácsot.
Akit meg én gyűlöltem, áldott.
De ha megszerettem,
szívemen vadvirág volt.
A bajt is magamnak kerestem.
Könnyű préda lettem,
mikor térdre estem,
éjbe hullva. Hogy felsegítsen
már nem volt senkim se.
Se ember, se isten.
Mégis, ki sebet ütött rajtam,
kősziklába vésett,
és ember maradtam.
(2010 február 11)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
