zápor után csak úgy ülni
súlytalan erkélynyi csöndben
figyelni ahogy elszivárog a víz
mázsás csatornafedelek alá
minden cserépen felkel a nap
és a fény a házak falára
(festékes körmű szürrealista)
felhordja a színeket
formákba szorítja a várost
csak ülni és nézni
mindenhol passzos rám a nyugalom
ha megreccsen a szék alattam:
tudom hogy én következek
