hisztérika hisztérika

Monoton ritmusok csörögnek előttem, a mozgókép lassul,
majd megáll. Micsoda tánc, simulok a falnak, a fülem
csikorgó üveget hallucinál. Szimmetria, szimmetria,
heló ’LSDkirály’. Rám köszönnek az esztétikus sorminták,
jó estét hamupipő, majd rögtön ezután szép,
szabályos rámaként az északi bukóablak rám zuhan.

Határozottan állok a keretben, hisztérika, hisztérika,
nem jövök, ne várj, vérző angyal vagyok, több sebből,
ó bébidoll. Kezeim szét. Célratörő mozdulattal
leemelem magamról vigyorgó szilánkjaim.
Megkezdett nyavalygásom a falon lévő hóbuckákba
fullad, összeolvadva szétterül, majd újra sormintába tart.

A szimmetria immár nemcsak matematikai fogalom. Gyorsul,
a körben balra bedől a forgalom, már szédülök. Esztétika,
esztétika, jó kis déenes spirál. Inkább a tapéta mintáiba
fordulok, belefolyok a fal repedéseibe, fölszívódok.
Messziről egy szőke herceg integet, ne várj rám, még nem megyek.
Depresszió, depresszió, újra ismerős a táj.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.