Míg dedikálsz
Míg dedikálod új köteted
csendben hallgatom ahogy
kézfogások és gratulációk
között serceg a tollad
elhullajtott szavaidat beissza
a papír - hullámot a parti föveny
kiéhezve valami véglegesre
Míg dedikálod kis köteted
ülök melletted csendben és
jogtalanul - verseidet tapintják
ujjaim - a szavak domborzatát
hegycsúcs vált szakadék-mélyre
tenyeremmel végigsimítom
a plasztikát - létmagaslatok
közt állandó omlásveszély
Míg dedikálod legújabb köteted
tarka szőttes feszül a felvetőfonál
kibukkan majd aláfordul a lánc
villával verjük szorosra a szót
közé vetve a kiáltás - az umbra
árnyalatai közt vékony króm-
sárga csík a gyereksikoly -
éle beékelődik a mostba
Miközben mosolyogva dedikálsz
szavak koppannak szól a jazz
friss improvizáció - most
komponálják újra a léted
rám szakadt gyerekarcod
szaxofonból süvölt - akkor
ezentúl melyikünk sorsa
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.