Tölgyférfi holdja(csiszolt v.)




olvadt barnacukor szemek

nézd azt a tölgyet olyan

éppen az ága a törzse

és a férfi fekete mint

a föld vagy a hajnal

előtti utolsó szárnycsapások

lába előtt a füvek bársonyharmat

szüzek mind meghajolnak

és terhes tálakban buja

dús piros-kacér kanári

sárga terméseket hoznak

csak a fény az áttetsző

üvegtest égen ölel

a tölgyfaférfi tűzbe

veszett a ropogó

tiszta pusztulás

belekapott a földékes

napszerű szemekbe

én láttam ahogy meg-

roppant szilaj törzse

gallya ága és ahogy

perzselődtek a

büszke-üde

levelek

és akartam hinni

belélegezni az újjászületést

és leborulni az áldott gyökereknek

holdat nyújtani át lenge kristálykék

kezekkel

anyaméhföldbe szúrt gyémántsikollyal:

fogadod e, szereted e a magában kerengő

viaszsápadt sírkert hideg holdat?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.