Kis-Mezei Katalin : Ölelés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38793 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 2 órája
Karaffa Gyula 2 órája
Ocsovai Ferenc 1 napja
Zsolt Szakállas 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Filip Tamás 5 napja
Serfőző Attila 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 5 napja
Tóth János Janus 6 napja
Francesco de Orellana 6 napja
Gyurcsi - Zalán György 11 napja
Vadas Tibor 13 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Filotás Karina 14 napja
Veres Mária 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Bájer Máté 16 napja
Gyors & Gyilkos 21 napja
Szilasi Katalin 22 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 2 órája
az univerzum szélén 2 órája
Minimal Planet 2 órája
Janus naplója 13 órája
Lola naplója 19 órája
Bátai Tibor 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
DOKK estek 2 napja
mix 3 napja
Hordalék 4 napja
nélküled 4 napja
Polgári perem peremtörténete 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
Gyurcsi 6 napja
négysorosok 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kis-Mezei Katalin
Ölelés

Tizenhét évesen szerettelek meg,
mikor a derekam átölelted az előszobában
és arra kértél, maradjak még,
de nekem el kellett mennem apánk
régimódi szigora és anyád rideg közönye elől.
Addig csak nyűg és teher voltál, akit
kapkodva rángattam végig a mellékutcákon,
mert mindig későn keltem, de mégis
titokban büszke voltam, ha az anyádnak néztek,
és azon is csak később tudtam nevetni,
hogy a Rákóczi térről kerültél elő alig
ötévesen, mert elkószáltál, és én nem
tudtam elmenni egy fontos meccsre,
mert rémülten téged kerestelek.
Minden addigi haragom és dühöm
eltűnt abban az ölelésben, fontos lettél
nekem, végre igazán a testvérem.
Surányban mindig jó volt együtt,
és emlékszem, milyen dühös lettem rád,
mikor a százméternyi úton úgy indultál,
hogy majdnem lemaradtam a hátsó ülésről.
Azt azért még mindig nem tudom,
hogyan bocsáthatnám meg, hogy
az aput is elvitted magaddal, anyád
és a bátyánk aztán mindent széthúzgált,
nekem semmit sem adtak, amire nem volt törvény,
de Surány nem kellett, magamtól adtam át,
így legfeljebb öt évben egyszer, ha arra megyek,
így nem kell folyton elmennem a szentendrei
lámpa mellett, amit utoljára láttál életedben,
és nem kell folyton azon gondolkoznom, talán
jobbra kellett volna húznod azt a kurva kormányt.
Jó, tudom, akkor meg a fejed szakadt volna le.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-19 10:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Cservinka Dávid A croissant útja
2024-06-19 10:03   Napló: A vádlottak padján
2024-06-19 09:57   Napló: az univerzum szélén
2024-06-19 09:41   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-06-19 09:37   Napló: Minimal Planet
2024-06-19 09:25   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-06-19 07:00   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-06-18 22:48   Napló: Janus naplója
2024-06-18 18:05   Napló: az univerzum szélén
2024-06-18 17:02   Napló: Lola naplója