Áthallás
Néha átrendeződik a kép,
kockákba ugrik vibrálva s vissza.
A képen egy nő népviseletben,
hangja karcosságában tiszta,
s eltéveszthetetlen belőle jön.
Erőt szabadító, alkotó öröm.
Néha átrendeződik a kép.
Rétegződik, újra, másikra,
a hangja valahonnan ismerős,
rekedtes volt, de nem ilyen tiszta.
Nagyanyám nem énekelt sosem,
csak fátyolos altján zümmögött nekem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
