Indián



fényfalka száguldott
holdháton át szurdokon
kráteren
indiánsörény palást
dísz márványtestemen
állatszőr sárkányszár
tépve-takaró
farkasarcból nyíló
gleccser jege virág
zöld szemem zárt ablakán
és a csődör-fekete sörény-
örvény nyakamon tekereg
és testeden minden szőrszál
kozmikus sóhajtás
bog
mellkasod ziháló boglya
és a szatírok kacagása
meg a nimfák sikolya
tüzelik gyémántot izzadó
hátad rángó izmait és
oly közel a gyilkos indulat
és a mámor  a körmök
a fogak és a nyál
szótlan harc tied, tied
az arcomra szűrt holdsugár
enyém a jégszemű döbbenet
vállad felett nézem lassan
a szörnyek hogy szövik
a plafont halállal tele.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.