A
hogy
érintesz
méz csorog
ereimben ahogy
arcomat megsimítod
érdes tenyered lenyomata
emlékrajzolat gondterhelt homlokomon
ahogyan bőröm ezeréves barázdái
közt kitelnek a ráncok újra húsz
évesnek lát a visszaforgó
idő rég elkopott jelenünk
feloldódik a koron
túli ölelésben
fél évszázados
szövetségünk
újraterített
aszta
lán