hétköznapi mágiák
jobb vállamon nagyobbik lányom
bal vállamon kisebbik lányom
ölemben férjem feje pihen
kötényem zsebébe söpröm aggodalmaik
azt hiszik megsimítom őket nem tudják
ólom pajzsot vonok köréjük
hatujjú sámán szeretnék lenni
de így többet nem tehetek
napon szárított fehérbe öltöztetem lányaim
menjetek
rózsaszín ruhára nincsen szükségetek
pletykálkodjanak csak
szórakozzatok nevessetek azután
fonjatok anyátoknak álomfogót
fiaim angyalnak adtam
azóta nem alszom jól
(bizonyosan pokolra jutunk
én meg ez az egész legjobbik lehető)
gyakoroljatok
nektek kell megszőni a legnagyobb legpuhább zöld takarót
ráteríteni a Föld szívére mert nagyon beteg
férjemhez bújok
azt hiszi ölelem pedig
kardot kötök oldalára harcaihoz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: fénycsapda (Salgótarján, 2009)
Kiadó: BBMK
