Egy nyugodt ember

Vár az orvosi rendelőben
Sok beteggel együtt az ember
A rendelő ajtaja nem nyílik
Ő csak mereng maga elé, s szólni nem mer

Megszokta már, hogy sokan vannak
Nyugodtan várja hát a sorát
Nem megy könnyen a gyógyítás
Mert nagy felelőssége van az orvosoknak

Ülünk hát a rendelőben
S várjuk, hogy nyíljon az ajtó
El nem tudjuk képzelni mi tart oly sokáig
S mit csinálhatnak az ajtón túl odabent

Oly nagy a késztetése
Hogy ugorjon az ajtónak neki
Végre nyílik az ajtó
S a fehér köpenyes hölgy jön ki

Ő nem nővér, Ő is beteg
Mosolyogva néz le ránk
A köpeny miatt könnyü neki
Gondolja, na várhattok tovább még Ti szegények

Most már kezd elfogyni a nyugalom
S emberünk gondolja, most berontok
De észbe kap, és riadtan felnéz
Nem tehetem; hisz az idegosztályon vagyok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.