Hiányblues

Fél kilenc múlt. Hiába vártalak.
Lassan veszem fel a dzsekim.
A járda felől mintha pár alak,
aztán továbbmennek ők is. Megint.

A körúton villamos dübörög.
Az Isten nem ad jelt, se kint, se bent.
A pultra pohártalpnyi vérkörök
mellé strigula. Nélküled lement.

Ólomléptek. Az este nyikorog,
mint egy fals hangú, kivénhedt dizőz.
Tán lesz valami váratlan dolog,
egy pózna helyén hirtelen kinősz.

Megint más nap. Magam is elhagyom.
Fél délelőtt nem fogok kilincset.
Aztán kezdődik. Lent a lábamon.
Viszketnek a strigulák, a nincsek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.