Vallás

A rappolás vagy rappelés nem a karcolás meg a crack kevés. Csak zenés. És a-czél-tudatos. És a mag a toll,nem az Ajatoll. A.-tól zéig. Kúl-túra. Nem erő-szak. Nem . Már amelyik. TISZTELET a kivételeknek. Nem a rivalizálás hanem a rímelés amit várok. Egység kell mint a sok hitét vesztettnek. És evezzünk egyfelé mert így nem tudunk nekimenni vagy akár élni az eltévedt Fillér-tengernek. Ami fullaszt. Mindenki mást ugraszt és a végén nem találsz senkit. Hát vegye fel mindenki a plecsnit. És fessenek,fessünk,az érték,a tudás,a jó,a szeretet,az összetarás,az alkotás,a kreativitás legyen a presztizs. És milyen véletlenszerű mégis biztos hogy épp így írtam le ezt is. Mert minden változik. Csak nem mindegy,hogy. Aki pennát vesz a kézbe mind egy helyen kárhozik. És áldoz. Itt. Vagy máshol. A desztináció nem számít- földrajzilag. Az Út számít és hogy mindenkit mosolyra késztet ha belekóstól a Kajsziba. A Magyarba. Hunorba,bár ezen idő bizonytalan,mindegy csak vesd bele magad a nyelvi humorba. Mert Megmonta Kornél, azt est fia könnyű a mélyben turkálni,s lehet a lélek fenekén a fellegekben furkálni. S meghazudtoltam magam most vajon vagy ellenemre,'versem' ellen szótam? Elkapott a hév nem figyeltem ide,oda és mégsem,mégis,érted? értem? másról,másnak,rólam? Féltem,kértem,adtam,kaptam,éltem,szerettem,szerettek,gyűlöltem,gyűlöltek,szertelen voltam ,igaz hívő,s eretnek. Emlékekbe zártak,s feledtek. Láttam gleccsereket,szavannát,hegyeket s folyókat,ott ahol eredtek. Fejet bólintok egyszer,s másszor szemet meresztek. Néha úgy érzem  találtam,s máskor nem nyugszom,s csak egy izgat:keressek. Néha egy segítő kéz kell,néha az hogy elessek. Haraptam fröccsenő lágy hűvös barackba,s fektettem fáradt főm pihenni erdő mélyén harasztra. Volt mit mástól lestem,tanultam sokat Apámtól. Tollamból kívánom csak ontani mit?-mond meg te;tintát,szavakat,gondolatot,életet,érzést,évszázadokat?-Ezidáig úgy éreztem-sajnálom- Ó-Mester -a hexameter behatárol. Vagy sétabotom verte máskor a nyári zápor,s az agyagot. Ültem fa alatt  a végtelen mezőn csodáltam a felszálló forró esőgőzben száguldani a fehér ménest kengyel nékül-Szabadon. A városban nőttem fel. S lehetne újabb rege az aszfaltról,parkokról,Nyulak szigetéről,száz és száz arcú Duna partokról,Szent Gellért,s nap fel-le,vagy ahol mindig éltem-betonból kőtenger. S én csak Egy vagyok.
Van rajtam kívül szó és képtár és szem,s szög,száz és százezer.
Rappelés,verselés. Közeli rokonok. Érzék-ellés,ejj kevés a kézfogás,s vannak sokan konokok.
Egy-üt s száz is utána,egy bolond százat. Együtt is lehetne,ha gondolat fogan elmédben kérlek nyisd ki a szádat. Száll az ének szájról szájra. Egy sapkás és egy köpenyes ül a Rózsadomb-oldalon,a sok kavargó kép miatt a napfelkeltét együtt várja.
Lehet egyik a másik rím-párja. Bárki felveszi kezébe az ősi szent nedüt,s formát bont,én azt mondom follyon  a tintája....






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -