forgatókönyv

Ez egy város. Úszó partokkal, száradó jég-
hegyekkel. Háttérben az erdő magasra csapva
zöld lángnyelveit. Hogy te már ott állsz, én most
érek a képbe. Kopott film negatívján ketten.
A szokatlanul éles fény tárolni kész a levegőt.
Néhány virág feltűnően kiáll. A Nap rézdrótjai
alacsonyan. Kezet fogunk. Nem, inkább kezet csó-
kolok, mert érdem szerint válogatunk szavaink között.
Silány lábbelimet bámulom szemed helyett. Zsebemben
olcsó mazsola. Kezem egy szem barackot nyújt majd
harapni szádnak. Képbe kerül egy bársonykeretes
szemüveges is. Ma ő az Úr. De két ürge irányt vált
a sarkon, míg megjelenik a főutca távol. Ugyan mi
nem halljuk, hogy valaki nagyot kiált. Erre töppedt
néni szatyrát dobva csapot-papot. Ha még lágyan
szuszogsz bal fülembe, épp most ül el a darazsak
szörnyű vitája e szokatlan reggeli tájon.
Két fiatal a betonról csipkedi az elhullajtott
ízes mazsolákat. Pedig a forgatókönyv szerint
most nem is ez jönne.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.