Mondod, hihetek, szebb napok...
Sarkomon kőkemény a bőr,
Homlokomon mély ráncok,
Mind- mind arról beszélnek,
Hogy nélküled merre járok.
Össze-vissza magam körül,
Téged keresve,
Járkálok, leslek mindenkiben,
A reménnyel kéz a kézbe...
Tenyerem érdes,
Nem simította,
Régóta arcod,
Kapkodok, tévedek türelmetlenül,
Feladom tán a harcot.
Látod, vagy nem,
De így van jól,
Így is lesz örökké,
Rácsok mögül kívánlak,
Te lettél börtönömmé, börtönömmé...
Továbbszáll innen a pici méh,
Nektárdúsabb virágra,
Hervadva, szomjazó gyökereimmel,
Megváltásra várva,
Vallak, várlak Téged!
Azt mondod, hihetek, szebb napok,
Jönnek, szememből olvasod,
Felelem: hitem ez a méh,
Oly jó lenne, ha Te lennél...
Járkálok, leslek mindenkiben,
Szívem facsarva a reménnyel,
Ott vagy valahol, itt vagyok,
S eggyé válik két jel,
Eggyé válik két jel,
Hiszem...
P.G.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.