Hullik a hó!

Hullik a hó! Mindent a hó beterít.
Gondom súlya, súlyos gondom leterít.
Szemem elé, értelem felé fátyol lebben,
Te sem tudnál, s én sem elmúlni szebben.

Sáros földre, megölve lehajtom fejem.
- Talán kiszökik kíváncsi gőzölgő belem.
Mint szorgos hangyák, vérem sejtjei útra kelnek.
Vissza életet a földnek, nem adhatnék szebben.

Életem kalászát learatni kaszát fennek,
Kemény csizmák nehezen lépkednek a sebben.
Felsikoltok! - Elhalóan csendesül a hangom.
Érted élni, halni, dicsőség volt galambom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.