Szöszök

A magány, ha kevés, adomány.
Ha sok van belőle, az SOKK.

Fáradt kezem pihenni vágyna,
s ha alakod fejemben nem járna,
biztosan aludnék, de így hiába!

Emelni szeretném, de süllyedek vele.
Lám irányít a megalkuvás szelleme.

Időt és teret hódít az este.
Üres helyét, lám-lám fölfedezte.

Miért nem ért véget az élet,
ha erőink elfogytak végleg?

Ne tépd le a gaz közt nőtt virágot,
ha már elérte a - napvilágot
                      - világosságot
                      - szabadságot.

Ha tudatod formálását magad végzed,
talán saját gondolataid is megérted.

Néha a mérték, érték.
Többen túllépték, túlélték.

Lábnyomod is nézni jó.
Árnyékod is izgató.
Hangod is eltérítő.
Illatod is szédítő.
Ez rémítő.

Örülök, hogy rájöttél végre,
hogy te vagy magad legnagyobb ellensége.

Ha mást szeret, és velem szeretkezik,
nem biztos, hogy csak ellenem vétkezik.

Hidegen tárja felém kezét az éj.
Már érzem sötét, hűvös leheletét.
Óriás formátlan teste,
közeledik minden este.

Halvány fénye beborítja az eget.
A holdfény, oldja a sötétséget.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.