Arra jártam még az őszön,
hol ma csillesor lebeg,
piknikízü tág mezőkön
két gyerek se férne meg.
Leborotvált hegyek húsát
meddőhalmokra kiszórják,
önnön romja ott marad,
elhordják a csontokat.
Nyírfák alatt kergetőztünk
mi, a víz, az évszakok.
Gyökerük a köd fölé csüng,
kőforrásból zagy zubog.
Más nem is hoz hírt felőle:
Nabot posztmodern szőlője
veteményes véradó,
temetetlen bányató.
