A kín

Látom egyre sötétebbek az estek.
Rossz koboldok titkaimba belestek.
Látják mennyire kívánom a tested.
Kínzó álmokkal kínozni nem restek.

Érzed hogy dagad és terjed
a kín, mi a testedbe hatol?
Átszakítja vérted a lelked,
karmával belülről marcangol.

Mondja és dölyfösen nevet,
ki kín koronát ragaszt.
Még azt hiszed szeret?
Nem hiszed magad sem azt.

Így folyik ez nap-nap után.
Én várom, hogy halványuljon,
(Titkon bízok még ostobán)
mihamarabb el is múljon
a kín.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.