Ringásban

       Ringásban


            Szüntelen ringásban,
Sétálok, sétálok,
Fel s alá szobámban,
Szüntelen ringásban.
Ablaknál megállok,
Tűzfallal szemezve,
Világít a torony,
Állok csak merengve.
Várok a ringásban,
Ki néz majd vissza rám?
Peronról csókokat
Ki dob majd énnekem?
Ha az a vonat,
Mely vágányra siklik,
Hajnali ötkor messze visz el engem.
Szüntelen ringásban,
Egy szürke életben,
Színekben úszva is,
Mégis csak szürkében.
Szüntelen szürkében,
Mégis csak utazom,
Pedig hát úgy lehet,
Festeni életet,
Festeni színesre,
Ha itten már fájó,
Olyan ez, akár a hínár
Húzta háló.
Hínár húzta háló,
Halász arcán mosoly,
Halász szemében könny,
Istenem! Köszönöm!
Köszönöm nincseim,
Ami volt,
S ami lesz,
Bármekkora kereszt,
Tán ebből tűnik ki,
Hogy mennyire szeretsz…
Szüntelen ringásban,
Szürke és fekete,
Vonatom visz tova,
Nem tudom, hogy hova.
Hogy merre és kihez,
Bízni sem bízom már,
Összefolyik bennem
Minden tiltott határ,
És nem értem, nem értem
Hogyan lehet ez?
Miért kerget nyavalya,
Folyton űz máshova,
Hisz jó volt nékem itt,
Meghagytam lelkemnek
Vidámabbik felit.
Véled megosztva más,
Te kellesz, senki más,
Mert kell még, úgy kell egy
Szükség- identitás.
Kell, aki radíroz,
Belőlem képeket,
Helyébe hogy fessen
Szebbeket, szebbeket.
Szüntelen fessen és sohase fáradjon,
Álmokba ájuljon,
Ott is csak rám várjon,
Álmokba ájuljak,
Ott is csak rá várjak.
Szüntelen ringásban,
Mámorban számoljam,
Egy- két- há,
Egy- két- há,
Négy- öt- hat,
Négy- öt- hat,
Lassít már a vonat,
Nem ringat, nem ringat!
Vársz másik peronon,
Ott, ahol leszállok,
Ringatsz majd te tovább
Meglátod, meglátod.
Leülünk, úgy forgunk,
Felállunk, úgy forgunk,
Koporsónkig forgunk,
Amíg el nem fogyunk,
Amíg el nem fogyunk!

Pethő Gábor, 2009-11-01











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.