A sarat dagasztják rideg lábak,
a falat támasztod, hideg a hátad.
Tudom lapulnál a vakolat alá,
csak elkerüld most a halált magát.
Véred lüktetését füledben hallod
- fokozza a ritmust a törtető dalnok.
Most itt a perc. Itt vannak közel.
Szinte fog a fal, nem ereszt, ölel.
Rég elfeledett imák tolongnak agyadban,
Megbántál mindent, szorongsz magadban,
- de lám megkönyörült a sors.
Elmentek, s te itt rostokolsz.
