Néztél egy csillagot az éjjel
Tetszhalott szíve újraéled,
vergődésünk mozgásba hozza,
fölöttünk tántorog az isten,
a görbe holdba kapaszkodva.
Szeretet-konzervét kinyitja:
belsejéből felszáll az ige,
sugarak futnak szét a napból
az ég gomolygó felhőibe...
Néztél egy csillagot az éjjel:
nem lesz sohasem tiszta fénye...
A halál fekete vizéről
evezzél át a lét vizére!
És köszöntsd az éledő lángot,
az éjjel incselkedő hajnalt,
mely meggyújtja az éj szenét s az
önnön tüzében porrá hamvad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.