Gesta

Hol van a haza? Hiszen sehol nem látom,
S asztalt, falat, meg széket törve várom,
Vajon talán,
Vajon talán
Azok a szomszéd határok takarják el?
S eltakarván mohó vággyal falják fel?

Mi a haza? Hol hagyta hősies harcát?
Fel- felsajogó sebek lepik be arcát,
Kellhet-e még,
Kellhet-e még
Szablyát édes gyermekeibe szúrnia,
S mérföldnyi tűt határán átfúrnia?

Hová tűnt az a fehérlő csodaszarvas?
Négy patája mögött a sírás hatalmas,
Mily' bolond volt,
Mily' bolond volt,
Az, ki nyomába szegődött izzó hévvel,
S tündéreket üldözött vad reménnyel!

Ki ijesztette el? Párducos vezetőnk?
Ki sajnálta a fejedelmi legyezőt,
S ármánnyal,
S ármánnyal
Elfoglalta a hat aranyló trónusát,
S fellelte a föld pokoli pólusát?

Átkozd, magyar! A büszke madár megrémült,
A pazar, gyémántos inaktól megszédült,
S szállt a sas,
S szállt a sas
Jó turulunk megbicsakló fejére rá,
S károgva tömte le annak szent húsát.

Jött a vész! A lónak a gyors csobogás bája
Csábítóbban szólt, mint reszkető királya,
Lesodorta,
Lesodorta
Hátáról a víz a fuldokló fémpáncélt,
S megsántult haj nyugtatta a föld ráncélt.

Majd messzi lándzsa fúródott bele mélyen
Buda magasló erődjébe kevélyen,
Hosszú selymet,
Hosszú selymet
Szőtt a keresztnek megrogyó templomába,
S gyermekek vesztek el a homályba'.

Hallod-e magyar? Sarkantyús kuruczdal szállt,
Vidám bor áztatta a megfáradt szakállt,
De nem soká',
De nem soká';
Hozta a sas aranyló csőrében a tőrt,
S acélos szárnyaival bástyákat tört.

Lelakatolt kalitkából szabadulva
Ketrecbe tért a felmorajló nép újra,
S a vátesz,
S a vátesz
Megfetrengett a kín áztatta porban,
Bajusza fölött vigadtak a torban.

Hol a penna? Mely az átkos lapnak alján
Hamis szavakért illanó békét kínált,
Kék tintával,
Kék tintával
Hasította körbe a hazának szívét,
Fáradtan áthúzta az ugarnak ívét.

Felragyogott az üdv vörösen az égen,
Csizmát húzott, és lába nem maradt féken,
Kenyeret tört,
Kenyeret tört
Őszinte arcával, emberi kezével,
S mellkast lyukasztott hangos fegyverével.

Hűs oromról izzik le Isten dárdája,
S elveti majd, ha kell, mint hálája,
A sok ősapa,
A sok ősapa
Paripája lezúdul a bércről, bízz, magyar!
Nyilaik hegye éles, akár az agyar!

Itt a haza! Nézz erre, te hű honfi!
Érted törött meg Lehel kürtje s Szondi,
Itt a helyed!
Itt a helyed,
Te magyar, s itt is marad, míg e szó hív,
És lesz e haló bolygón oly' magyar, ki vív!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.