Kékség
Ki vagy te, te nagy kékség?
Kit úgy várunk, mint nappalt, s éjt.
Megállódban várva téged,
Tömegek merengenek a léten.
Jössz, s nyitod nagyra nékem,
Hatalmas szád, hogy mindenki beférjen.
Hagynád a megállóban szépen,
Utasaid felét, úgy kérlek!
Te benned öreg, s gyermek,
Egymás hegyén-hátán élnek,
Felszállva egy dolog jut nékem,
elmélkedni e sok-sok fajta népen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
