Saláta-levél

torkomon akadt
nagy falat vagy
mit kíván szemem
s ha el is érhetem
leveleim csak tolakodók
finom, sima testeden
meg nem érdemelhetem
húsod
már másnak ígérted
látlak villájára tűzve
örökzöld fűszerekbe pácolt
puhított magának
s én ott maradtam salátának
közös tányérra tűzött minket az étlap
s csak a díszítés az, mit mindenki ott hagy
a finom olajokból pár csepp tán rám ragad
s míg te bevégzed hasznos sorsodat
úgy leszek ecetes, ráncos, fonnyatag
téged ízekre szednek,
édes szájak megkövetnek
én kívül maradok a vacsorán
lelökve a tányérról, mint hasztalan maradék
ott landolok a kukán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.