Dal jajra, táncra, kettõ szál virágra

JAJRA

Jaj, már elvesztettem,
meg sem is találtam,
megláttam magamban,
talán sose láttam.

Elibém piroslik,
szaladok utána,
tornyos feketében
utamba ki állna?

Futok mozdulatlan,
rozmaringfehéren,
hajnalhasadáskor,
csillagtalan éjben.

Szép lovam habosra
csapkodja a vérem,
szaladok utána,
el sohase érem.

TÁNCRA

Körül is táncolom,
érek derekához,
illetem szívemmel,
nem ereszt magához.

Keze, lábam, testem
pörgő őrületben,
nem lehet megállnom,
nem ereszt el engem.

Látásom sötétül,
gyöngül szorításom,
százszor abbahagynám,
sebesebben járom.

Belőle szakított
jajjal rogyok térdre,
szerelmetes ingem
cafatokra tépve.

KETTŐ SZÁL VIRÁGRA

Engem szárít szomjad,
engem mar éhséged,
rakott asztalomtól
ki taszít el téged?

Mögéd igazítok
súlyos tölgyfaszéket,
ételem, italom,
italod és étked.

Hozzád sürgök-forgok,
elibéd kínálom
minden szegénységem,
minden gazdagságom.

Korsómban ott díszlik
kettő szál virágom,
fekete életem,
lilomhalálom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.