Május

Május


Akácok ágait takarja
zöld pillangó sereg,
fehér fürtjein nem a súly,
a szél dereng,
míg ifjak, férfiúk,
lányoknak, asszonyoknak
ablaka alá sereglenek,
díszes fáját emelni,
az ívet emelő ágak,
karok között,
hol az ajkakon,
az elvesztett lánykor,
a szakított szüzesség
anyává érlelő
csókjai csüngenek,
mint a színes szalagok,
reggeli meglepetésben,
kinek kapuján
leng titkos üzenet,
kinek ablakában gyűlt kosárba
esküvői kérelem,
lenni eleséggé,
lenni feleséggé
szerelmi felségben,
templomig vezető úton
fehérben vonulni párban,
oltártól sírhelyig tartó
gyászban,
fosztott szabadságodra vártan,
egyedüli halál általi
feloldozásban,
s koszorúkká gyűlt tavaszod,
fekete, fehér szalagjaid aranybetűi
köréd gyűlnek
rokon szerelemben,
apai, anyai, gyermeki magányban.













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.