Petõfi emlékére
Halld meg zengő szavaim,
Rég elhaló múzsák atyja.
Vagy nékem az eszményképem,
Való álmok megírója.
Villansz lángoló elmémben,
Hőn nyargaló képzetemben.
Előttem bátor jellemed,
Emlékeimben bölcsességed.
Ébredj örök álmaidból,
Szólj a ma élő világhoz.
Rázd föl a rút valóságot,
Vidd közel az élő mához.
Támadj föl kiáltsd, hogy Vivát!
Ne fogadj el olcsó vitát.
Vezesd a bátor tömeget,
Világítsd meg fájó lelküket.
A buzdítás nem e földre jó,
Mit Te akartál meg vagyon.
Más országban, más világban kell,
Hogy a nép szabadon sóhajtson.
Nálunk ma már új szóval,
Szép, humánus élet van.
Nem él e Drága Nemzet,
Lesújtott szolgasorsban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
