Kalmár Zoltán
Már rég nem láttalak
Már rég nem láttalak,
s ha láttalak is, mint
nem-várt-alak
jelentél meg,
nem én kértelek
már régóta vártalak,
hogy itt legyél,
ne csak lássalak,
megérintselek,
s aztán elfelejtselek-
-örökre
de nem lehet
mert eltemet
a csönd, a vágy,
a némaság,
a vak önkénnyel
szerzett tisztaság;
mert hinni kell,
hogy eljössz újra
s ki nem nevetsz
Bárcsak itt lennél,
mosolyod mindig felvidít
nem egy percre,
nem is örökre,
míg rájövök, hogy nem vagy itt.
Látod?
Megint elrontottad...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|