Este a tömbházaknál
Nagy házak kicsi árnyékában
lassúdadon lépdel a láb,
sebesen száll a lélek -
mert a lélek mozgásformája a vágy,
még akkor is, ha tilosba téved,
s önmagát hajkurássza vissza,
hogy hű lehess, mint a nyugtalanság,
s mint a nyugalom, tiszta.
Nagy házak kicsi árnyékában
a gond
fegyelmezetten gondolattá tömörül,
s követ ritmusosan
a lehajló est lombjaiban -
követ valakit,
ki fájón szereti,
s aki mégis örül,
hogy itt lehetett
köztetek, célszerű meszesgödrök,
tervszerűtlen szerelmek,
nagy eszmék árnyékában -
egy a kicsi emberek közül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szerelmek tánca (, 1965)
