Civódás egy költõtárssal
Irigység? Unalom? Balga gondolat!
Én vagyok a különb, s te terhemre vagy.
Én vagyok a király, fölém ne emelkedj,
Maradj te csak végleg undok cecelégynek!
Ki dölyfében nem lát szemében gerendát,
Ne keressen barát szemében sem szálkát.
Kinek a hazugság nem bűn, mert az nincs,
Nem érdemel társat, bármily drága kincs.
Egész szekértábor védi, s publikálja,
Más tenne hasonlót, persze ki nem állja.
Lehet, hogy fájt a gyógyító szuri,
Érted már lassan, én vagyok a doki?
Nem tudom én sem, hogy alakult ez így,
Rég messze járnánk, valami újra hív!
Nem tudod te sem, mi az Isten útja,
Arra megy a szekér, merre az Úr hajtja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
