gonosz lettem
ha tudnék ölni
senkit se kérdeznék hogyan
kitámasztanám a semmit
és söpörném át a csúszdalények
tömegét álszent boldogan
ha tudnék ölni
sötétben forgó
köröm lenne a gyönyöröm
ezüsttel ötvözött mesékkel
feltépett torkokból fogant
könyörgést áldoznék hogy féljen
tőlem az Isten is
ha van
még egy szikrája is a józan észnek
ezt tenném
halott
homokra írnám ki a vérem
mielőtt végleg megfagyok
