Fohász

Agyam halott,szívem kies.
Kezem gyenge,hasam üres.
A reményből táplálkozok,
Igazságért fohászkodok.
S lesz is egyszer, ha megélem
S lesz is egyszer, úgy remélem.
S ha nem lesz, hát én teszek róla,
Hogy ne járjon többet óra!
Ne legyen több napfelkelte,
Csak a szennynek nincs értelme!
De előtte megpróbálom
Megmenteni a világom.
Újra boldogságban élni,
Újra jóként megpihenni,
Örök álmot is úgy venni,
Csak az igazat szeretni,
Csak a szépet átölelni,
Csakis a jókat keresni,
Csak azt, aki megérdemli
Csak azokat eltemetni.
Összes többit
Bekergetni sötét lyukba,
Hol ott a háromfejű kutya,
Ki arra van betanítva;
Hogyha egymást már szétszedték,
Megöldösték, elégették
Összeszedje őket nyomban,
Lakomázzon ő a rosszban!
Mert köszönöm, de nem kell nekem!
Más énnekem az étrendem!
Ne legyen szenny a véremben,
Ne legyen bűn a lelkemben,
Ne legyen rossz az elmémben,
Hogy tiszta legyen az emlékem

ÁMEN





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.