Megszerettelek

Egy kék , forró éjben révbe ért az életem, elindult más mederben
hosszú utat  mért ki  sorsom, tekergős, kátyús , jaj nagyon idegen
nem félek én, még azért sem! Megszerettelek édes, szépszemű életem;
megszerettelek ,érted élek csöndesen.,Sápad a Hold, ő van velem,
Kék fénye besüt és elhoz, el nekem, a Hold szerzi alkalmaim
csöndes vagyok, szinte csak szundítok, mint róka a vackán, várnak vágyaim.

Nem a világ, nem a szép termő almafák, és nem a sokaság szeme szerint
Én veled magam szükségére egyszer s mind, terveztem hogy légy a kincs.
Akit magamnak, szép álmainknak ágyába fektetgetek hisz  oly gyermek még
A szívem, szép szemű asszonyt szerelmesen szerető , álmokat felnevelő
gyermek vagyok, és elszeretlek mindenkitől el még a világtól is, én el!
Nekem a szó nem elég, nekem élni és nagy erővel tenni kell..
  
Az én kezem súlya, ha ránéztem, új napon  szólít újra és újra, mert kézbe
Tartani téged, nem nehéz, Mért van bennem szerelem? Csöndben,  figyelmesen, de
vezetlek szép falak között. Mintha soha templomot nem láttam volna,  az erdő
Éjszakája, a homályból a fény felé, a megnyugvást rezonálja, Embert ismerő
szavak, mégis ha azt mondom, egyszer sem kiáltotta szét, hogy most itt, szeretni
nem szabad, hogy megbékülni mindenkivel nem szabad, Kinek kellene születni?

Kinek Márciusába, és kinek a ládafiába? Szép vagy választottam és én
nem töprengek,nem számolom a lehetőségeket, én csak szerelek, szeretlek, szépen,
Komoly tisztasággal, mint az óra ahogyan ketyeg,dacolok az elmúlással
És megvagyok minden számadással, megvagyok minden villa mozdulással
Felhányom kazalba múltamat, eddig volt, nincs tovább: behegyezem és
felrakom tetejét, ez a templomon, ó szeress még, szépnek,  mint  galambok, nézd
Hogy siet a nyár tova már, de mi épp most maradunk egymásnak, mindenkinek.
Mondom, hogy mindenki elhagyhat, mindenki kinevethet, mit számít az, két szívnek?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.