Szerkinek szeretettel

Térden tördelt rözse sorok
itt szerkinek alá gyújtok
Pipa áll ki a seggemből
füstbement vers, danol önről

Képtelenség, víztelenség
süllyedő vers, emelt törpék.
Taps egy rímért, hecc körömlakk,
kapsz egy dinnyét, agyrém harang,

Agyrém humbug nyüzsög égbe
Egy fing festi lilakékre
Ha nem tetszik húz rá ráfot
Kockára írd fel a lapost

Nem kell tavasz sem a szép tél
Árvíz tudja miből a dér;
Félzsák stanza reketyésbe
Dokkba más kell, anzíx sérve

Szappan szemű pillantással
Szemhély alatt pusztíts klórral
Bűzös lavor pupilládba
lassan fojts be, kiutálva,

Újként látni, mit ma írtam,
Már nem szokás itt a "Dokk"-ban?
Aki szerki, diktál, s méri:
Egyezik elv –  almás neki?

nőkről minek?, Úgysem újak
tejes mellű kancaszájak
Nem az ír,ki  nőre moccan
Nem az, aki – nőrebuggyan


Vagy a név, mi elég "fura"
Nem a Horgel Antal maga?
Újjáéled amit képzelt,
Festünk szóból gyurma képet;

nőkről minek?, Úgysem újak
tejes mellű kancaszájak
minden rím, ha  nőre moccan
minden költő - nőért buggyan






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.