nagyjából

befejeztem a kertet.
egyetlen sütkérező gyíkot sem láttam ma.
talán a napok óta tartó kapirgálásom
ijesztette el őket.
az ikrem mondja,
hogy tegnap gyíkokat látott napozni
az emeleti erkélyén, lehet, hogy az enyéimet.
bár neki is vannak sziklái bőven, de sarkos
tisztán tart mindent, még az unalmas
pázsitja is csak három milliméter.
kétnaponta vágja. mit ehetnének ott
a gyíkjaim.

nem
kedvelem ezt az állapotot. mintha
bűnt követtem volna el. megzavartam
a kert burjánzó nyugalmát, a zavartalan
együttélésnek
vége, és ki tudja, hogy mi fog még
úgy változni, ahogy nem láttam előre.
és ahogy nem is szeretném látni. rám fogja
kényszeríteni akaratát az egymástól
mérőszalaggal  meghatározott tőtávolságba
ültetett növényzet, nem
kell kimentenem soha semmit,  
mindennek eleve elrendelt helye van és lesz
a dolgok végezetéig, és csak halálommal
tudom majd megváltani ezt az ostoba rendet..









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.