Dalmát elmék
Miroslav göndör, nagydarab, mosolygós
mint görög félistenfi Dionüsszosz éjszakáján
hangosan böfög
lassan iszik, de egész nap
összekeverednek angol szavai
mikor a cigarettákról, a háborúról mesél
horvátul zagyvál, kicsit lengyelül
megértjük egymást
kocsmákból korsókat lop el
évődik a negyvenes pincérnővel
meghív még egy baracklére
három barátjának placcs szét az agya
egy méterre tőlük
meg 8-10 éves kislányokat
meg öregasszonyokat kellett
mert ellenség KILL
tizenöt embert
WAR IS REALLY BIG SHIT
Miroslav búcsút int
széles hátára rásüt a Hold
megy ringatózva, lassan
várja a tenger, a nyár, a lányok, a felejtés
Hej Biograd, hej Zadar, hej Split
én, Miroslav, itthon vagyok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Mozgó Világ, 1999
