Megszakadt

Könnyű-selyem, áttetsző,
hófehér ruhában érkezett.
Szép volt. Badacsony-barna.
Vizslatták, próbálták bemérni
kíváncsi tekintetek, milyen lehet?
Hamar megnyílt,  mégis valami
apró rés, parányi, - tényleg, alig
észrevehető, de látszott, hogy a
távolság közte és közöttünk
egyre nő, aztán magára hagyva
állt ott. Hátul a folt lassan áttört
a vékony muszlinon, át a termeken,
át a folyosón, suttogtak háta mögött
a falak, bokrok, fák, a roskatag
kerti padok, sajnálták a kis elsősök,
a leendő nyolcadikosok.

Harminckét évet élt.

Nem szólt neki aznap senki sem: Ági,
vérzel. Pedig nem menstruált, épp
elvetélt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.