Halotti beszéd

Csak sírok és sírok,
Közben papírra írok,
Mégse férnek a fejembe a dolgok,
Papírra vetek néhány gondolatot.
Mindig visszatér az a kesergő érzés,
Dúl az eső,dúl a vihar,mint az ősz végén,
Töprengve ülök a diófa alatt,
Dióhéj a kezemben,csak egy kis darab.
Igaz tavaszodik,de őszi kedvem van,
Valahol a távolban egy Hollót hallottam,
Elbeszélte nekem,mi baja,mi bántja,
De közbelépett egy hatalmas lárma.
A szél süvített zajosan,sebesen,
Sietett-sietett,hogy elmondja nekem.
Halottam-halottam az ősz szelét,
Elhangzott-elhangzott a halotti beszéd.
Elsuttogta ezeket s azt válaszoltam,
A múlt helyett a jövőt választottam.
Halottnak látni mindazt,ami történt,
Birtokba venni saját szívem földjét.
Valaki régen azt mondta:"Miért nem élsz vidáman?"
De nem találom helyem a világban.
Lezárult egy korszak,lezárult egy év,
Ahogy őszi rózsa hervad az út szélén.
Lehunytam szemem és arra gondoltam,
Még keseregve hervadok a sötét múltban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.