A senkik világa

Vérben ázott halott, üres telkek,
Parlagon hagyott, elárvult lelkek;
Kopár hegyek és sziklagörgeteg,
Húsra éhes fájdalom-szörnyeteg.
Mindenhol hideg van, a fagy az úr.
A tenger fekete, és nem azúr.
A felhőkből kénes sav hull egyre,
Itt nem számíthatsz semmilyen kegyre.

A réteken jégvirágok nyílnak,
A gyötrelmek koporsókat nyitnak.
A hála kevesebb lett a bűnnél,
E földről réges-rég messze tűnnél.
Ki elevennek látszik, mind halott.
Arcukon az idő, mély sebet hagyott.
A szívek szerelmet nem ismernek,
Csak az irigység táljából mernek.

Feljajdul most benned éles kínod,
S Te sem tudod, vajon meddig bírod.
Nyomorult vagy, s magatehetetlen,
Itt születtél, szökni lehetetlen.
Megszokhattad már, hogy megaláznak,
S ha gyilkolni vágynak, rád vadásznak;
Magányos vagy, csak magadban beszélsz,
A senkik világa ez, ahol élsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.