Kazuista (jav)

                                              (Mindennek meg kell adni
                                               a maga csavaros módját
                                               még annak is, ami legkevésbé
                                               sem látszik alkalmassá rá)


Fehérnek mondod a feketét,      
élőnek a holtat.

Csakhogy vitázz velem.

Isten tűllfátylas ege kék.
Nekem. Neked hold az.
Csontsárga meztelen.

Remegő vágyam  tűzben  ég el,
unottan lógsz rajtam,
omló csomókban.
Testemen megolvadt
jéghegy vagy.
Hiába hagyok rád
minden ócska manírt,
Nekem  sok a kevés,
neked kevés a sok,
ami elandalít

Csakhogy belém köthess.

A jégbe dermedt kráterek,
lángoló havasok,
bujálkodó bökvers.
Tűz, víz, ég, föld téged lóvá tesz,
rám meg frászt hoz

A nyelved rajtam éles.

Kiforgatsz,
ahogy rossz vátesz
minden igazságot.

Az igazsághoz
képest






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.